Terephelyszín: Beretke, Besztercebányai kerület, Rozsnyói járás. Beretkei Mészkő Formáció –Templomhegy – Csehszlovák betonbunker – Peskő – Peskő-barlang – Murány-patak áttörése –Rosszgyári-barlang
Össztáv: 4,58 km
Időtartam: 1 óra 23 perc
Max. Szintemelkedés: 257 m
Talaj menti faggyal dacoló, csalóka kedvükben lévő napsugarak – némi ködfátyollal színesítve a kenyérhátú gömöri dombok kacskaringós nyúlványai közé (olykor minden logikát felülírón) beékelt aszfaltcsík mentén... Így festett évadindító túránk reggele autóm szélvédője mögül, útban legelső barangolásunk célja felé. Már-már sírni valóan szép őszi reggel fogadta kis csapatunkat kiindulópontunkon, a II. világháború óta egymással éles kontrasztot mutató katolikus és református Istenházat hordozó, hajdani kőfejtő-torzók alkotta Templomhegy alatt elterülő Beretke községben. A mészkőszirt a Rima-medencét kitöltő tenger partján ülepedett le mintegy 23 millió évvel ezelőtt. A szikla oldalában 1929-től a második világháború végéig egy református árvaház állt. A világégés idején találat érte, romossá vált, amit azóta sem javítottak ki. Az árvaháztól nem messze, a református templomhoz tartozó kert végében vasbeton bunker géppuskafészke tekint le az alant elterülő Sajó-völgybe, melyet Csehszlovákia-szerte építettek a központi hatalmak támadásaitól félve (elsősorban a déli szomszédtól tartva...). Miután a bunkert kívül-belül alaposan szemrevételeztünk, a gyerkőcökkel pedig jól „kikatonáskodtuk” magunkat, rátértünk azon pazaron kiépített túraútvonalra, amely a Murány-patak áttörését hivatott szemléltetni. Némi gyaloglást követően, először a Peskő-szikla tűnt fel előttünk. A már-már folyóvá duzzadt Murány-patak bal partján egyenesen a vízből emelkedik a magasba. A tetején helyet kapott (fa)korlátokkal ellátott kilátótól lejjebb ereszkedve, a sziklán keresztül kb. középmagasságban keresztülfutó – és kényelmesen átjárható – barlangfolyosót hódítottuk meg. Alsó végében megismerhettük kialakulását és további sorsát. A Peskőről leereszkedve igazi geológiai-természettudományi érdekesség várt ránk, festői környezetben. A patak kanyarokat (meandereket) képez, ami kvázi a mészkőben ritkaság. A völgyön végigmenve megfigyelhető, hogy a folyócska sodrásos oldalán található a meredek, sokszor sziklás part, míg az ellenkező oldal csak enyhén lankás. A következő kanyarban azonban megfordul a kép. A magyarázat az, hogy ezen völgyek ún. átöröklött völgyek: a kanyarulatok már azelőtt kialakultak, mielőtt a Murány bevágta volna magát a mészkőbe. Utóbbit előzőleg agyagos kavicsréteg borította, amelyen széles ívben kanyargott a patak vize, kb. 50 m-rel jelenlegi szintje felett. Később fokozatosan vágta be magát egyre mélyebbre, és amikor a mészkövet elérte, folyásának iránya már nem változott. A kanyarok így átöröklődtek a mészkőbe. Az ösvény bevezetett az erdőbe, egy újabb barlangnyíláshoz, a 11 m hosszú Rosszgyári-barlanghoz. Szemben, a folyó túlsó oldalán, a Rosszgyár, azaz az egykori, XVII. századi vasolvasztó romjai dacolnak az idővel. Elemózsiánkat elfogyasztva – valamint a barlangot is „bevéve” – bandukoltunk vissza négykerekű paripánkhoz. Kényelmes, könnyen teljesíthető, sokszor a Szlovák Paradicsomot megidéző, látványos tájformákat felvonultató, tehénbőgéssel tarkított indián nyári túraszombatot tudtunk magunk mögött – négy és fél kilométeres össztávban.
Stubendek Gábor