• Novinky

            • Sikerek a Bugát Pál Kárpát-medencei Természetismereti Középiskolai Műveltségi Vetélkedőn

            • Iskolánk három tagú csapata – Czeglédy Levente, Havran Dániel, Hizsnyan Bálint -  idén bejelentkezett a Bugát Pál Kárpát-medencei Természetismereti Középiskolai Műveltségi Vetélkedőbe. A vetélkedő meghirdetői a TIT Stúdió Egyesület – Budapest, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium és a budapesti Bugát-Richter Természettudományi Alapítvány voltak. A verseny elődöntőjére február 25-én  került sor. Összesen 89 középiskolás csapat indult a versenyen, a fiúk a 10.helyen végeztek. Az elődöntőben elért pontszám alapján iskolánk csapata meghívást kapott a Vetélkedő döntőjébe. A döntő helyszíne  Gyöngyös - Vak Bottyán János Katolikus Műszaki és Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium volt, időpontja június 30 – július 2. A döntő három részből állt: írásbeli forduló (feladatlapok fizikából, kémiából, biológiából és geográfiából), kémia laborgyakorlat és szóbeli forduló. A meghívott 15 iskolából csapatunk a 6.helyen végzett.

              Szép munka volt fiúk! Az eredményhez szívből gratulálunk és kellemes szünidőt kívánunk!

            • Egy előadás margójára…

            • Márciusban a könyvhét keretein belül záróprogramként lehetőségünk nyílt egy előadás megtekintésére.

                           Ádám Lilla tanárnő meghívására iskolánkba, a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumba érkezett Laboda Róbert, a füleki származású szlemmer, költő, rendező, tanár. Elmagyarázta, hogy mi is az a slam poetry. Kötetlen stílusban mesélt erről a műfajról, azon belül a költészetről és a művészetről. Betekintést nyertünk egy modernkori költő életében. Hallhattunk tőle személyes történeteket, egy-két művéből részleteket is. Szerényen, de büszkén beszélt sikereiről.

                           Az előadás egy pénteki nap hatodik órájában valósult meg az iskola dísztermében, jó hangulatban. Az időtartama, a háromnegyed óra, gyorsan eltelt. Egyes pontjain jókat nevettünk, mosolyogtunk. Mindenki tágra nyílt szemekkel figyelte, hallgatta végig.

                          Úgy gondolom, minden résztvevő hatalmas élménnyel távozott. Megfelelt egy rendhagyó irodalomóraként is, hiszen tanulni is lehetett belőle. Remélem, a jövőben is részt tudunk venni hasonló érdekes, figyelemfelkeltő és tanulságos előadásokon. A tanárnőnek nagyon szépen köszönjük a szervezést.

            • Határtalanul Nyíregyházán

            • Határtalanul, Nyíregyháza, 2022. június 6 - 8. - élménybeszámoló

              Derűs reggel virradt ránk 2022. június 8-án, a tanulmányi utunk első napján. Reggel kilenc órakor már az iskolánk épületének előcsarnokában várakozott az utazásra készen álló csoportunk, várva az autóbuszra, ami csaknem másfél órás késéssel érkezett meg. Ez a kis csúszás lelkesedésünket nem szegte, így izgalommal néztünk elébe az előttünk álló négy napnak.

              Több órányi utazás után megérkeztünk az első állomásunkra, Tokajba, ahol meglátogattuk a Finánc-dombi kilátót. Itt a fogadó iskolánk egyik történelemtanára által néhány szóban bemutatásra került Tokaj és az azt körülölelő borvidék. Szintén itt csatlakozott hozzánk a nyíregyházi iskola igazgatóhelyettese is, aki a hét során végigkísért minket utunkon. Bár nem sok időt töltöttünk el Tokajban, a hőség pedig tikkasztó volt, a minket körülvevő táj így is káprázatosnak hatott.

              Tokaj után Szabolcs felé haladtunk tovább. Itt az idegenvezetőnk által megismertük a helyi földvár történelmi jelentőségét, majd meg is tekintettük annak maradványait. Bár maga a földvár már alig felismerhető, a helyén található hatalmas gödör még őrzi emlékét. Ezt követően a szabolcsi református templomot látogattuk meg, ahol a monda szerint Szent László király is megfordult.

              Szabolcsi megállónk után már a szállás felé vettük az irányt. Délután öt óra után érkeztünk meg Napkor község határába, ahol egy szűk erdei út tárult elénk. Ezt meglátva kételyek támadtak bennünk a lakhelyünket illetően, amikor viszont megpillantottuk a Harangodi-erdőben eldugva található erdei iskolát, mindnyájunknak leesett az álla. A helyszínen Manyika néni, az erdei iskola konyhásnénije fogadott minket a hely fenntartójával együtt.

              A szobák elfoglalása gördülékenyen ment. A szobákon tartottunk egy rövid pihentőt, majd az ebédlőben várt minket a vacsora. A paprikás krumpli elfogyasztása közben jól elbeszélgettünk, mindenki megosztotta a maga véleményét a már nagyrészt mögöttünk lévő napról. A vacsora után felfedeztük a szállásunk gyönyörű környezetét. Megismerkedtünk a hatalmas udvaron álló játszótérrel, valamint a kilátótoronnyal is. Az este kellemes hangulatban telt el.

              Bár az esti meleg és az épület előtt álló tóban párzási időszakukat élő békák koncertje kissé megnehezítette az elalvást, e fárasztó nap után hamarosan mindenki álomra hajtotta fejét.

              Hosszú utunkat kipihenve csütörtök reggel frissen ébredtünk. Egy bőséges reggeli elköltése után felszálltunk az autóbuszra és meg sem álltunk Nyíregyháza városáig. Miután megcsodáltuk a hatalmas iskolát, bent az ottani barátaink fogadtak, akikkel már volt szerencsénk találkozni rimaszombati látogatásukkor. Néhány diáktársunk előadást tartott az iskolánkról és kis városkánkról. Ezután csoportokat alkotva néztük meg Nyíregyháza szép központját. A két vezetőnk kedves és figyelmes volt, minden információt megosztottak velünk, amit ők érdekesnek tartottak. Szétnéztünk többek között a főtéren, ami rendkívül szép volt. Nekem személy szerint a Városháza és a Jósa András Múzeum tetszett a legjobban. Elköltöttünk együtt egy finom ebédet ezután pedig elváltak útjaink. Elbúcsúztunk ottani barátainktól és folytattuk utunkat.

              Egy kisebb pihenő képpen meglátogattuk a Nyíregyházi Egyetem Tuzson János Botanikus Kertet. Egzotikus és változatos növényeket láthattunk. Egy kis séta mindenkinek jól esett a szép parkban, de voltak olyanok is, akik a padokon ülve gyönyörködtek a tájban.
              Következő megállónk a Vay-kastély volt. A tárlatvezetés izgalmas és érdekes volt, mindenkinek tetszett ez a csodás vár. A berendezés változatos volt, remekül összehangolták a különböző korokból származó festményeket, bútorokat.
              Késő délután érkeztünk meg a Báthori Várkastély és Panoptikum épületéhez. Igaz, itt kevesebb terem volt megtekinthető, de senkinek nem volt hiányérzete a viaszszobrok rendkívül pontos kidolgozása és termek berendezettsége végett. Kisebb nagyobb szuvenírekkel léptünk ki az épületből. Tettünk egy nagyon rövidke sétát a közeli parkban és indultunk is vissza a szállásunkra.

              A finom vacsora közben jót beszélgettünk a nap történéseiről. A szobákból ugyan zene és beszélgetés szűrődött ki, ám a legtöbben hamar lepihentek ezután a tartalmas nap után.

              A kirándulás harmadik napján a megszokottnál későbbi reggelivel kezdtük a napot, így mindenki kipihenve és energiadúsan indult Debrecenbe.
              Az autóbuszra való felszállás után mindenki megtartotta az utazós rutinját: volt, aki pihenve figyelte csillogó szemekkel a tájat és volt, aki zenét hallgatva mulatta át az utat. A körülbelül 1 órás út végén a pláza mellett szállt le a csoport és ezt egy séta követte. A város főterén való gyülekezés után mindenki belépett a Debreceni Református Nagytemplomba. Itt hatalmas terek és számtalan lépcső várt ránk, amelyet nehézkes mászás után sikerült mindenkinek abszolválni. A toronyból sugárzó szemekkel tekintettünk le a főtérre és az azon közlekedő, számunkra különlegességnek számító villamosra. Ezután kövekezett a komótos haladás lefelé a lépcsők rengetegében, ahol a szembeforgalom és tériszony sem segítettek a helyzeten.

              Amikor fellélegezhettünk a friss szabad levegőn, már indulni is kellett a Déry Múzeumba majd a plázába. A programváltozás miatt bár picit idő szűkében, de végre tudtunk mindent hajtani. A plázában való bámészkodás és étkezés után siettünk az autóbuszhoz, ami most a Hortobágyra szállította szerény személyeinket.

              A Kilenclyukú hídon áthajtva rövidesen megérkeztünk a Mátai méneshez, majd némi szünet után elkészítették számunkra a lovaskocsikat. Felszállás után megismerkedhettünk idegenvezetőnkkel, aki lágy szavakkal ismertette az általános tudnivalókat. Ezután meg is indultak a kocsik a végtelen alföldbe, ahol néhány magányos fa festette színesre az egyébként teljesen sík tájat. Rövid zötykölődés után meg is érkeztünk az első megállóhoz, itt bivalyok és egy hagyományos viseletbe öltözött pásztor várta érkezésünket egy fekete kutya társaságában. A többi megállónál részesei lehettünk betyár bemutatónak paci simogatással karöltve, majd lovak, juhok és szürkemarhák bemutatásával folytatva értünk  végül vissza az istállókhoz, ahol díjnyertes lovakat és újszülött csikókat egyaránt megtekintettünk. A program végén még belefért egy szuvenír vásárlás, majd kimerülve indultunk vissza a szállásra.
              Ide megérkezve elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat, majd szabad foglalkozás következett. Ez magába foglalt temérdek társalgást, kártyázást és persze zenét. Az este elérkeztével kivonult a társaság az udvarra, ahol még több zenével színesítve töltöttük esténket a filagóriában.

              Elérkezett a negyedik, azaz utolsó napunk. Az előző napok programjai remek lezárást kaptak.

                 Ébredés után rendben tettük szobáinkat majd jóízűen megreggeliztünk. A szobák ellenőrzése sem maradhatott ki. A buszra felpakolva elindultunk. Utunk a nyíregyházi Sóstóhoz és a Nyíregyházi Állatparkba vezetett.

              Igaz, az időjárás az elején nem kedvezett , mégis sikerült körüljárni és megcsodálni a tavat. Ez után mindenki izgatottan várta, hogy, eljussunk az állatkertbe, ami egy rövid séta után meg is történt. Az állatkertbe lépve megkaptuk az instrukciókat és el is indulhattunk felfedező utunkra. Három óránk volt bejárni az állatparkot és ez pontosan elegendő volt. Kisebb csapatokra osztódtunk, majd elindultunk. Annak ellenére, hogy több diáknak is volt már szerencséje meglátogatni korábban az állatkertet, mindenki ugyan olyan érdeklődéssel indult útnak. Rengeteg egzotikus állatot láthattunk és még egy fóka show-t is volt szerencsénk megtekinteni. Úgy gondolom, az Óceárium is nagy sikert aratott sokunknál.

              Az idő lejárta után a megbeszélt helyen találkoztunk és nevetve osztottuk meg egymással a velünk történteket. Sok érdekes és vicces tapasztalatot hallhattunk társainktól. 

              A hazatérésre kijelölt időpont elérkezésével egyszerre fájó szível és örömmel indultunk el.

                Természetesen az út sem telt unalmasan és boldogan emlékezünk vissza a Nyíregyházán és környékén eltöltött négy napra.


              Gál Noémi, Hencz Bálint, Szaniszló Kincső, Varga Gergő