Hosszú idő után ismét utazhattak tanulóink a „Határtalanul! - A Kárpát-medence magyarlakta területeinek megismerése” program keretén belül. A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium kvinto és első osztályának tizennyolc tanulója közösen a feledi Szombathy Viktor Alapiskola 22 diákjával fedezhette fel Horvátország magyarlakta vidékeit 2023. június 20-a és 23-a között.
Végre eljött a június 20-a, kirándulásunk kezdete. Már kora reggel mindenki izgatottan állt az iskola előtt, várva a buszunkat. Kisebb késéssel, miután a felediek is beszálltak, Horvátország felé vettük az irányt. Hatórás út után érkeztünk meg első megállónkhoz, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyhez. Az emlékhely megtekintése után elindultunk a határ felé, majd Vukovár volt a következő állomás. Vukováron legelőször a délszláv háború mementóját, a Víztornyot tekintettük meg. A Víztoronyba 198 lépcsőn jutottunk fel, interaktív paneleken megtekintettük a háborút bemutató kisfilmeket, majd a Víztorony tetejéről beláttuk szinte egész Vukovárt, s rácsodálkozhattunk a Duna szépségeire is. Városnézéssel folytattuk, megtekintettük a Szent Fülöp és Jakab-templomot, s kacskaringós kis utcákon lesétáltunk a Dunához. Vukovári megemlékezésünket a háború áldozatainak emléktemetőjénél zártuk. Este nyolckor végre elfoglaltuk szállásunkat Csúzán, megvacsoráztunk a finom babgulyásból, este 40 fokban és szúnyogcsípésekkel díszítve zuhantunk az ágyainkba.
Szerdán, június 21-én korán ébredtünk egy újabb forró, de tartalmas napra. Reggeli után Laskóra indultunk, ahol Főtiszteletű Szenn Péter Úr, a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház püspöke fogadott minket, bemutatva a templomot, a gyülekezet életét, átszőve történelmi kitekintésekkel, megfűszerezve Sztárai Mihály anekdotákkal és a mindennapi életük pillanatképeivel. A templom előtt a világháborúk hősi halottai előtt tisztelegtünk az “Ősök jussán“ emlékműnél, melynek színes alakja a Zsolnay gyárban készült. Utunkat folytatva megálltunk a várdaróci régi iskolánál és tájháznál, amit sajnos nem tudtunk megtekinteni, mivel éppen az átépítése folyik. Harasztiban megállva a református templomban örömmel fedeztük fel a felújításakor bekerült kovácsoltvas csillárokat, melyek földink, a hanvai László Ottó kovácsmester keze munkáját dicséri. A templom mellett a régiek életét idéztük meg a tájházban az összegyűjtött tárgyak segítségével. Ezután Diakóvárra érkeztünk, ahol a híres lipicai ménes történelmével és jelenével ismerkedtünk meg. Estefelé a Csúzával szomszédos Hercegszőllősi strandon hűsöltünk, majd este fáradtan dőltünk ágyba.
Csütörtökön, tanulmányi utunk harmadik napján a délelőttöt a Kopácsi-rét Természetvédelmi Területen töltöttük, a rétet hajóról megszemlélve jártuk be, megtudva nagyon sok érdekességet a táj különlegességeiről és az ott élő állatvilágról. A koradélutáni órákban az eszéki állatkertbe látogattunk el, majd hangulatos sétát tettünk a Dráva partján.
Pénteket, utolsó horvátországi napunkat Eszéken töltöttük városnézéssel az óvárosban, a neogótikus Péter-Pál-székesegyháztól indultunk, a Dráva-parti városban a Zrínyiekről is megemlékeztünk. Hazautazásunk előtt még megálltunk Kiskőszegen, a hármas-határnál levő kilátónál, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt Magyarországra, Szerbiára és Horvátországra.
A hazaérkezésünk sem telt el eseménytelenül, 20 kilométerre Rimaszombattól leszakadt az ég, jégesővel, árvízzel hátráltatva, de boldogan értünk haza.
